Hangok és hangtörvények
Magánhangzók: 14 darab van a nyelvünkben. Képzésekor akadálytalanul áramlik ki a levegő a szájüregből.
Törvényei:
1. Hangrendi törvények:
- magas hangrendűek: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű (teniszütő)
- mély hangrendűek: a, á, o, ó, u, ú (autó)
A szavakban vagy csak magas, vagy csak mély hangrendű magánhangzók szerepelnek.
2. Illeszkedés törvénye
3. Hiátus törvény: 2 magánhangzó közé beteszünk egy mássalhangzót ejtéskönnyítés miatt.
Mássalhangzók: (25 db van belőle)
Csak magánhangzóval együtt alkothat szótagot. A szájüreg valamelyik részén akadályba ütközik a levegő. Egyetlenegy kivétel van, ez a H betű.
- csoportosításuk: zöngés vagy zöngétlen
Mássalhangzó törvények:
1) Hasonulás törvénye:
a) teljes hasonulás:
- írásban jelölt (kézzel -vel)
- írásban jelöletlen (erről, igazság, anyja, bátyja)
b) részleges hasonulás:
- zöngésség szerinti (dobszó, vízpart, tagság, képzés)
- képzés helye szerinti r. h. (különben, színpad, köztársaság)
2) Összeolvadás: Hogyha két különböző mássalhangzóból egy 3.-at alkotunk, akkor az összeolvadás törvénye érvényesül. (költség, tanítja, családja)
3) Kiesés: Hogyha 3 különböző mássalhangzó közül a középső kiesik, akkor az a kiesés törvénye. (mondta, röntgen)
4) Nyúlás: lesz, kisebb, utána, egyet, együtt
Szóelemek
1) fonéma: Önálló jelentéssel nem bír, csak jelmegkülönböztető szerepe van. Pl.: bor-bőr
2) morféna: A legkisebb nyelvi jel, önálló jelentéssel bír.
- tő: kert, arc
- toldalék: nak, ság
3) lexéma (szavak): Egy vagy több szótőből és toldalékokból álló szóalak.
4) sztingma: Fogalomjelölő szókapcsolat. (alkalmi)
5) mondat
6) szöveg
A magyar nyelv szófaji rendszere
1) Alapszófajok:
- tulajdonképpeni szófajok:
- ige
- főnév
- melléknév (számnév idejön)
- határozószók
- névmások (helyettesítő) szófajok:
- főnévi névmás (az, ő, te)
- melléknévi névmás (ilyen, olyan)
- határozói névmás (erre, ekkor, akkor)
- igenevek (átmeneti) szófajok:
- főnévi igenév (-ni)
- melléknévi igenév ( -ó, ő, -andó, -endő)
- határozói igenév (-val, -vel, -ván, -vén)
2) Viszonyszók:
- névutók (alatt, között, fölött)
- igekötők (be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, szét, ide, oda, össze, vissza)
Ha az igekötő az ige előtt áll, mindig egybeírjuk, ha utána, akkor külön írjuk. Ha az igető és az igekötő közé beékelődik bármiféle szó, akkor mindhármat külön írjuk.
- kötőszak (de, s, és, hogy…)
- névelők (a, az, egy)
- tagadószók (nem, se, sem)
3)Mondatszók
- indulatszók (jaj, oh…)
- módosítószók: Nem változtatja meg a mondat jelentését, csak módosítja. (talán, esetleg…)
- hangutánzó
- interakciós (kapcsolattartó) szavak (persze, lám, halló)